Velencei tó leírása

VELENCEI-TÓ:

Budapest és a Balaton között csaknem ,,féIúton" ,nádszigetekkel, összefüggõ nádasokkal sûrûn tarkított, északi oldalán szeliden a magasba nyúló hegyekkel, lankás dombokkal övezett csilIogó viztükör, a VeIencei-tó vonza a Dunántúl középsõ részén átutazókat. A 26 négyzetkilométeres tó a Balaton és a Fertõ tó után Magyarország harmadik legnagyobb természetes álló vize. Hossza 10,5 kilométer, szélessége 1,5-3,3 kilométer között változik. Vizének mélysége 1,5-2 méter, viztömegét 4O~41 millió köbméterre becsülik. Vizgyûjtõ területe 602 négyzetkilométer. Felületének csaknem harmadát nádasok boritják, többezer vizimadárnak nyújtva ideális fészkelõ- és búvóhelyet. Kedvezõ földrajzi- és éghajlati adottságai, a napfényes órák magas száma, strandolásra, vizi sportolásra, horgászásra alkalmas vize, túrákra csábitó környéke miatt a Velencei-tó százezrek kedvelt pihenõ-, üdülõ- és kirándulóhelye. Különlegesen gazdag madár- és növényvilága, egyedülállóan szép természeti értékei pedig messze földrõl vonzzák az érdeklödõket, a tudományos kutatókat. A tóhoz látogatók közül szinte mindenkiben felmerül a kérdés, miért a lagunák városáról, az olasz Velencérõl nevezték el a tavat? Nevének eredetét ez ideig nem sikerült tisztázni. A legendák, s a reneszánsz nagyhirû történetírója, Bonfini szerint névadói a Mátyás király udvarába érkezett olasz telepesek voltak. Õk adták tréfából, vagy szülõvárosuk iránti nosztalgiából az addig Fertõnek nevezett náddal, vizinövényekkel sürûn benõtt tónak és a partján levõ településnek a Velence nevet. A nyelvtörténészek szerint Velence - maga a tó és a falu - a széljárás jelzésére használt õsi halászeszközrõl, a népiesen velencének nevezett szélzászlóról kapta a nevét, amit a tó keleti felében lakók készitettek. Évszázadokkal ezelõtt õket nevezték velenceieknek.

Már az õskorban is lakott volt...

A Velencei-tó a földtörténeti kor pleisztocén korszakának a végén, legfeljebb tizenkétezer-tizenötezer éve alakult ki. Két párhuzamos törésvonal között a földkéreg lesüllyedésével jött létre. A kialakult árkos mélyedést a viharos szelek tovább mélyitették, a felszini vizek és a csapadék pedig feltöltötték. A tó területe kialakulásának idején több mint kétszerese volt a jelenleginek, vizszintje pedig 3-4 méterrel magasabb a mostaninál. Nagysága a holocén korban - a földtörténeti jelenkorában - a feltöltõdés hatására fokozatosan csökkent. Halban, vadban gazdag környékét már az õskor embere felfedezte, s szálláshelyéül választotta. A régészeti leletek tanúsága szerint a kõkorszak, a réz-, a bronz- és a vaskor emberének települései valóságos koszorúként epültek rá a Velencei-hegységre. A kõkorszak emberének nyomait fedezték fel a tó környéki Csákváron, Lovasberényben, valamint Pákozdon, Nadapon, Sukorón, Agárdon és Velencén. Gazdag leletanyag - földvárak sora, telepek, temetõk - igazolják, hogy a földtörténeti korok majd mindegyikének embere otthonra lelt a tó környékén. Különösen sok nyomát fedezték fel a régészek a rómaiaknak. Egyik Iegfontosabb - az Aquincumból Sabariába vezetõ - hadiútjuk a Velencei-hegység déli lábánál, közvetlenül a tó partján húzódott. Elsõ jelentõs állomása a rómaiak idején Floridának nevezett Velence lehetett. A rómaiak épitészeti kultúrájáról, tudásáról vall a csaknem teljesen ép kõgát Pátkán. A rómaiakat a népvándorlás népei - a germánok, a hunok, az avarok, a szlávok, majd a magyarok - követték e tájon. Átvonulásukat, ideiglenes letelepedésüket sirok, temetõk jelzik. A honfoglalást követõen a Velencei-tó és környéke fejedelmi birtok lett. Szabolcs vezér szállta meg. Késõbb évszázadokig a Csepel-szigeti ménes legelõterületeként hasznositották. A középkor krónikásai szerint a környéken, a hajdani Novajon, a mai Kisfaludpuszta körül volt Árpád fejedelem ideiglenes szálláshelye is. Körülötte a Nyék, a Csák, a Baracska nemzetség telepedett le. A következõ évszázadokban a királyi család, néhány nemesi család, valamint az egyház birtokolta a tavat és környékét. A Velencei-tavat már a legrégebbi oklevelek, irásos kútfõk is emlitik. Elsõként 1009-ben Szent István egyik oklevelében szerepel Berény, a mai Lovasberény neve, Nadapot pedig, mint a kereszteslovagok birtokát III. Béla király uralkodásának idején, egy 1193-ból származó okiratban emlitik elõször. Ebbõl az oklevélbõl az is kiderül, hogy a tavat akkor - akárcsak a többi náddal, sással boritott, vizenyõs területet - Fertõnek nevezték s halászvizként használták. A tókörnyék településeit a középkorban kevesen lakták. Plébániájuk sem volt, egy 1332-ben a plébániákról keszült összeírásban ugyanis még nem szerepel a nevük. ,,Pákaszt", a mai Pákozd nevét elõször 1348-ban emlitik. Dinnyés és Gárdony neve azonban csak 1410-ben tûnik fel elõször az okiratokban. A százötvenéves török uralom idejen mindegyik település elnéptelenedett. Az 1700-as években, a Rákóczi szabadságharc idején hadszintérré vált a környék, a falvak lakói ismét a mocsarakban, nádasokban kerestek menedéket. Egy 1723-ban keszûlt adóösszeirás adatai arról vallanak, hogy alig-alig akadt lakója a településeknek. Pákozdon 35, Velencén 12, Sukorón pedig csupán 5 adófizetõ jobbágy élt. A Rákóczi szabadságharc idején az egyik tó környéki településen, Pátkán volt Vak Bottyán generálisnak, a kurucok egyik fõvezérének a fõhadiszállása. Magyarország történetének egyik legdicsõbb csatája is a tó környékén zajlott az 1848-as szabadságharc idején. A fiatal magyar honvédsereg Pákozdon gyõzte le Jellasics seregét. A dicsõség emlékét a pákozdi domboldalon obeliszk õrzi. A hires csatát megelözõ haditanács szinhelyén, a sukorói református templomban ma is láthatók a padokon a szabadságharc vezéreinek névtáblái.

Hol kiáradt, hol kiszáradt

Aki ma gyönyörködik a Velencei-tó csillogó viztükrében, sejtelmes nádi világában, éIvezi vizének selymes simogatását, nem is sejti, a tó többször volt komoly ,,életveszéIyben". Hol a természet, hol a környékbeli birtokosok esküdtek ellene, kiszáradással, lecsapolással,,fenyegetve", mert a Velencei-tó nem tartozott a ,,szelid" állóvizek közé. Természetes vizelvezetõ csatornája nem léven, a csapadékosabb esztendõkben kiáradt, s többszáz hektárt öntött el. A déli part - különösen Gárdony - birtokos urai éppen ezért mind gyakrabban és mind erõteljesebben követelték a tó Iecsapolását. Elõször 1787-ben kezdeményezték a ,,kiszárítást", majd ezt követõen négy-öt évenként, újra meg újra beadványokkal ostromolták ezügyben a vármegyét. Követelésüknek engedve 1792-ben részletes tervet is készitettek a Iecsapolásra, de a kiviteli munkák szerencsére csak egy kezdetleges Iecsapolóárok elkészitéséig jutottak el. 1838-ban, amikor a déli part minden települését elöntötte a viz, megyegyûlés elé került a Iecsapolás ügye. A tavat akkor az mentette meg, hogy az áradásoktól keveset sújtott velencei birtokosok és a pákozdi nádasok tuiajdonosa, a fehérvári káptalan, a kiszáritás ellen szavazott. A vitát végûl maga a természet oldotta meg. 1866-ban, amikor az egész országot súlyos aszály sújtotta, a tó annyira kiszáradt, hogy medrében huszárok gyakorlatoztak. Termõföldként azonban nem hasznosíthatták a tóparti birtokosok, mert a csapadékosabb idõjárás beköszöntésével ismét feltöltõdött a tómeder. Az áradások gyakorisága s a kiszáradás viszont mind sürgetõbbé tették a vizszint szabályozását. A munkálatok 1896-ban kezdõdtek meg. KiméIyitették a már korábban megépitett dinnyés-kajtori csatornát, s bukógáttal, majd felhúzható zsiliptáblával szabályozták a vizállást. Ettõl kezdve sokáig nem áradt ki a tó, de 1963-ban ismét elöntött 120 hektárt. Bebizonyosodott, végleges megoldást kell találni a vizszint magas -gyakran 150-170 cm-es - ingadozásának a megszüntetésére. A problémát véglegesen csak a tószabályozási munkák megkezdésével, az 1960-as évek második felétõl sikerült megoldani. Az 1960-as évek végére a Velencei-tó Magyarország egyik legkedveltebb üdüIõterülete lett. A parcellázások, telekosztások eredményeként többezren jutottak hétvégi pihenõhelyhez, s tizezrek keresték fel a strandokat. Mire azonban igazán népszerûvé vált a tó, újabb veszéIy, az elöregedés, elmocsarasodás végzete fenyegette. Hatalmas küzdelem indult meg a megifjitásáért. Elõször a vizszint ingadozást szüntették meg. Pátkán és Zámolyon tározót épitettek a felesleges viz levezetésére, illetve a szárazabb években hiányzó viz pótlására. Megkezdték a tómedret boritó, helyenként félméternéI is magasabb iszapréteg kotrását, az úgynevezett rontott nádasok eltávolitását. Milliárdokat költöttek mederszabályozásra, a partfalak kiépitésére. A munka eredményeként megnõtt a tó szabad vizfelülete, egészségesebbek Iettek a nádasok, megszünt az elmocsarasodás veszélye. S akkor, amikor mindenütt az éIõvizek minöségének romlása volt a jellemzõ Közép- Európában, egyedülállóan a Velencei-tó vizminõsége alig egy évtized alatt egy teljes kategóriát javult. Ma már egy osztállyal marad csak alatta az ivóviz minõségnek. A partfalépitéssel párhuzamosan új strandokat építettek, szállodákat, kempingeket létesitettek, s kialakitottak egy ifjúsági üdülõ és kiránduló- központot. Megteremtették a vizisportolás lehetõségeit, s megszüntették a tó halállományát kiraboló halászatot, horgászvizzé minõsitve a tavat.

Kõtengerek és ingókövek

A velencei-tavi táj rendkivül gazdag természeti értékekben, a tó északi partján húzódó Velencei-hegység pedig valóságos geológiai múzeum. Felszinén különleges egyedi és csoportos sziklaalakzatok, kõtengerek, gránitkapuk váltják egymást. Egyedi sziklaképzõdményei közül Európa-hirûek az ingókövek. Azok úgy keletkeztek, hogy az egymáson fekvõ, nagyméretû gránittömbök közül a csapadék és a viz kipusztította a kevesbé ellenálló közetrétegeket, s ennek következményeként a sziklatömbök lazán támaszkodnak egymásra. Messzirõl úgy tünik, mintha inognának, de tökéletes egyensúlyi helyzetük miatt soha nem billennek ki egymásból. Közülük a Meleg-hegyi Likas-kõ történeti emlék is, már egy 1295-ben kelt okirat is említi, mint határjelet. Ugyanilyen hires a sukorói Gyapjaszsák - a gyapjaszsák alakúra csiszolódott gránittömbök együttese - a pákozdi Gomba-képzõdmény, a sor-hegyi Medve, valamint a pákozdi Oroszlán, Kutya és Szfinx alakzat. Természeti ritkaság a pázmándi Zsidó-hegy kõtengere, a hatalmas sziklákkal, hasadékokkal, kõfülkékkel szabdalt kvarcit-tenger. A Csöntör-hegyen pedig gránitból jött létre hasonló képzõdmény. A táj természeti érdekességei közé tartozik még egy nem teljesen feltárt barlang, a pákozdvári vagy bárcaházi barlang. Nadap környékén geodéziai különlegesség Iátható: a múlt század végén ott helyezték el az úgynevezett szintezési õsjegyet, az országos szintezési hálózat alappontját, egy vasrácsokkal körülvett, feliratos obeliszket. A Velencei-tó környékének természeti kincsei közé tartoznak a közelben található különlegesen szép kastéIyparkok, arborétumok. A tótóI alig tíz kilométernyire Martonvásáron, 40 hektáros õsparkban barangolhatnak a Iátogatók. A park tóval körülvett szigetén nyaranta Beethoven hangversenyeket tartanak. A tótól kissé távolabb van az alcsúti arborétum. A 200 éve alapitott, 40 hektáros õspark valóságos élõfa múzeum, s az énekesmadarak rezervátuma.

A kócsagok és a gémek birodalma

A Velencei-tó nádasai, zsombékosai a vizimadarak ezreinek adnak otthont. Harmincnál több madárfaj fészkel rendszeresen a rejtett nádi tanyákon, de a tavaszi és az õszi madárvonulások idején az állandó ,,Iakók" mellett a szárnyas ,,tranzit utasok" ezrei szállnak meg a madárszálIókban. Az 1750-es években még hattyúkat, gödényeket, darvakat is megfigyeltek a tónál. Azok ugyan már nem fészkelnek e tájon, de a nádasokban még mindig otthon vannak a hófehér nagykócsagok. A tó kecses ,,madárkirálynõi" mellett szürke gémek, kormos szerkök, guvatok, liIeféIék, nyári Iudak költenek a nádi tanyákon, s nagy számban fészkeInek a tónál a különféIe récék, szárcsák, bibicek, dankasirályok, búbosvöcskök. A rejtett nádszigetek otthont adnak a nádi énekesmadaraknak is, többek között nádirigók, nádi tücsökmadarak, barkos cinegék, fülemüle sitkék tanyáznak a vizinövényekkel sürün benõtt nádszigeteken. A tó gazdag madárvilága régóta vonzza a kutatókat. Olyan neves ornitológusok, természettudósok igyekeztek ,,feltérképezni" a nádasok Iakóit, mint Fényes EIek, Hermann Ottó, Chernel István, Radetzky Dezsõ, s mai utóduk, a madárvilág jeles ismerõje, Radetzky Jenõ. A tónál immár több, mint két évtizede müködik az elsõ, 1928-ban létrehozott, de a II. világháborúban elpusztult madármegfigyelõ állomás méltó utóda, a Chernel István madárvárta. A tó ritka madarainak nyugalmát rezervátum biztositja, ahol 420 hektáron éIhetnek, költhetnek, fészkelhetnek nyugodt körülmények között a szárnyas Iakók. A madarak mellett figyelemreméItó a part õsnádasaiban éIõ apró állatok - törpeegerek, cickányok - nagy száma a tóparti állatvilágban. A nádasokban, a partok mentén gyakran tünnek fel a vizisiklók, a különféle békák és gõték, s a lomha mocsári teknõsök. A tó vize rendkivül gazdag halban. A horgászok szerint az egyik Iegjobb pontyozó viz. A pontyon kivül csuka, süllõ, keszeg, s újabban amur és angolna él a planktonokban gazdag vizben. A tó flórájának uralkodó növénye a nád. A csaknem kör alakú nádszigetek, a valoságos ,,náderdõt" alkotó, összefüggõ nádasok, a partmenti zsombékosok adják meg a Velencei-tó igazi karakterét. A népnyelv nevet is adott a nádszigeteknek: babáknak, illetve bokroknak hivták õket. Valamennyinek saját neve volt és van még ma is, de azokat már csak kevesen ismerik. A nádasok szélén nyaranta tömegesen virit a vízirence, gyakori a borzhínár, a csillárka, a partok mentén pedig a sziki õszirózsa, a veresnadrág csenkesz, a kosbor és a különféle sásfajták.

Nádvágók, halászok

A Velencei-tó és környéke hajdan a nádvágók, a halászok birodalma volt. Halászat már nincs a tavon, a horgászoké az egész viz. Nádvágás, nádfeldolgozás azonban még ma is folyik a tónál, de mig hajdan egy különleges hajlított kézikaszával, a gyalázkával takaritották be a tó termését, most ugyanezt a munkát óriási nádvágó kombájnok végzik. A velencei-tavi nád keresett exportcikk, a levágott kévék nagy részét Nyugat-Európába szállitják, tetõfedõ nádnak, illetve nádszövetként. Az õszi, téli ,,aratást" követõen valóságos nádsátor erdõk sorakoznak a parton a kupacokba, kévékbe rakott száraz vízinövénybõl.

,,Hajlékok" a szõlõhegyen, múzeumok

A velencei-tavi táj megkapóan szép népi épitészeti emlékei a sukorói, velencei, pákozdi, pátkai, lovasberényi zámoIyi, pázmándi ,,hajlékok", a szõlõhegyi pincesorok, présházak. Többnyire nádtetõvel készültek, egyik-másik valóságos nádazó-mesteri remekmû. A népi épitészeti emlékeit Néprajzi Ház is õrzi Sukorón, Velencén halászmúzeum és a reformkor nagy költõjének, Vörösmarty Mihálynak hajdani présháza és az 1700-as évek második felében épûlt dézsma pince áll egymáshoz közel. A tó környékén a magyar irodalom több jeles egyénisége élt és alkotott. Vörösmarty Mihálynak, a reformkor költõfejedelmének kápolnásnyéki lakóházát emlékmúzeummá alakitották. Agárdon a regény- és drámairó Gárdonyi Géza hajdani lakóházából berendezett múzeumot láthatják az érdeklödõk, Válon pedig azt az erdészházat tekinthetik meg a versek kedvelõi, ahol a költõ Vajda János gyermekkorát töltötte.

Százezrek pihenõhelye

A velencei-tavi táj, mint üdülõterület az 1930-as években indult fejlõdésnek. Míg a század elsõ felében egyetlen nyáron húszezer vendég jelentette a tóparti ,,rekordforgalmat", mostanában egy-egy kánikulai hétvégén a kétszázezret is meghaladja a strandolók száma. A tó nagy vonzereje a Budapesthez és Székesfehérvárhoz való közelsége mellett sekély, gyorsan felmelegedõ vize, a pihenésre, sokféle kikapcsolódásra lehetõséget nyújtó környezete. A Velencei-tó vizének hõmérséklete 1-2 fokkal ,,Iangyosabb" a Balatonnál. Nemcsak azért, mert sekélyebb, hanem azért is, mert a Velencei-hegység gyorsan felmelegedõ gránittömbje szinte sugározza a napsugaraktól felvett meleget. A viz maga nem gyógyvíz, a nátrium hidrokarbonátos, sziksós vizekhez tartozik. Vegyi összetételénéI fogva alkalmas a testi és szellemi kimerülés, az étvágytalanság, a mozgásszervi betegségek bizonyos fajtáinak és a reumatikus fájdalmaknak az enyhítésére. A vendégeket sok strand várja a tóparton. Szolgáltatásaik az elmúlt években jelentõsen bõvültek, s nivósabbak is Iettek. Mindenütt van csónak-, szörf- és vizibicikli-kölcsönzõ; a pihenõk ellátásáról pedig formatervezett, a tájba iIlõ pavilonokban berendezett gyorséttermek, büfék, falatozók egész sora gondoskodik. A fürdési lehetõség az elmúlt években bõvült: Agárdon megépitették a Bika-völgyben feltörõ melegvizre alapozott termálfürdõt. Egyelõre csak egy fedett medence várja a melegviz kedvelöit, de tervezik a fürdõ bõvitését, s szabadtéri medencék épitését is. Igény lenne rá: nemcsak a környéken éIõk és a tóparton nyaralók, hanem a külföldi turisták is szép számban keresik fel az agárdi ,,termált". A fürdésen, napozáson, a tó és a környezet által nyújtott örömökön kivül egyre többféle szórakozási lehetõséget találnak a turisták a tóparton. Több teniszpálya, Agárdon, Kápolnásnyéken minigolfpálya várja a vendégeket, Nadapon és Gárdonyban pedig Iovastúrákra, Iovaglásra nyílik lehetõség. A fiatalok ezreit vonzzák az agárdi Pop strand beat koncertjei. A romantika kedvelõi sétahajózásra indulhatnak a nádlagunákon, azok pedig, akik egy-egy evezõstúrára vállalkoznak, bepillanthatnak a nádasok rejtett világába is...

A leírás Borbély Béla "VELENCE" cimû könyve alapján készült.