A móri bor alatt országszerte ma is a "Móri Ezerjó"-t értik, mint a termőhely és
a fajta szerencsés találkozásának "eredményét".

  De az Ezerjó megjelenése előtt 1500 évvel már valószínű, hogy termesztettek szőlőt a Vértes lankáin:
a késő római császárkorban (III. század) Pannoniában Marcus Aurélius Probus császár telepített szőlőt s bár a történelem során később változtak az itt lakók, valószínű, hogy a szőlőkultúra folyamatos maradt.

  A honfoglalás után a XI. századi adománylevelek tanúskodnak a móri völgyben folyó
szőlőművelésről. A XIV. században egyre nagyobb mértékben vált kereskedelmi áruvá
és lényegében ekkor alakultak ki az un. borkereskedelmi utak: Budára, Krakkóba,
Regensburgba és a dalmát városokon át Velencébe.

A XVI. század elején bor ugyan már bőven termett, de ez az országban is maradt.
- A törökök hódításai és a megváltozott belpolitikai helyzet miatt. Ezt a kort úgy jellemzik, hogy a megtermett bor sok, a jó ivóvíz pedig kevés. Így a legtöbb helyen
- védekezvén a betegségek ellen is rászoktak a borivásra.

A század végén - a 15 éves háború idején - az állandó hadműveletek Mórt és környékét
is súlyosan érintették, a településekről az emberek elmenekültek, a szőlők elpusztultak.

A VIII. század elején a betelepített német családok a kapucinus barátok segítségével jelentős
szőlőtelepítésbe kezdtek. Az 1750-es években már jelentős a szőlő - és bortermelés,
a borkereskedelem.  Mór ekkor kapott mezővárosi rangot is. A fellendülés egészen a filoxéra  vészig tartott, amely 1875-80 közötti években elpusztította a móri borvidék ültetvényeinek jelentős részét.

A filoxéra után az ezerjó lett a fő szőlőfajta Móron. Egyes ampelográfusok szerint a kapucinusok hozták ide ezt a fajtát, mások szerint ez egy régi magyar szőlőfajta (mai nevén Hungaricum).
Morfológiai bélyegek alapján convarietas pontica.

Hazánkban több helyen termesztik, de igazi otthonra a Móri-árokban, a Vértes dűlőin talált.

A móri bor, így az Ezerjó is kemény, későn érő bortípus. Az első két évben nem sokat árul el magáról, a harmadik évben fejlődik ki teljes erejében, s ekkor érződik igazán egyéni íze és zamata.

Kedvező időjárás esetén a szőlőfürtök aranysárga színűre érnek és csodálatos zamattal
rendelkeznek. Előfordul, hogy különlegesen jó időjárási viszonyok között aszúszemek is szedhetők: az ilyen töppedt szőlőszemekből aszúbor készíthető, amely a tokajival is vetekszik. Az "Ezerjó" bor eme jó tulajdonsága, a hagyományok tisztelete indította meg a

 Brindisi Szent Lőrinc Borrendet, hogy zászlós borukká válasszák.